Rólunk

Mozaik

Minden bonyolult minta, ami az álomban szerepet játszik, azt a mintát jelképezi, amely az élet sző. Az álom talán arra ösztönzi az álmodót, hogy életét még egyszer végre teljességében átgondolja, de úgy, hogy annak sok különböző részét is megértse és tiszteletben tartsa. Az a mozaik, amely sok kis részből áll, a teremtés tudatos aktusát jelképezi. Az élet mozaikja a maga sok aspektusával erőteljesen spirituális jelkép.

Tea

A tea mint áru csereeszközként értelmezhető. Az a vendégség vagy alkalom, ahol teát isznak, kölcsönös kommunikációra utal. A tipikus angol délutáni tea a más emberekkel való tőrődésnek és azok táplálásának egyedülálló módját jelképezi. Ezen a síkon a tea az álomban spirituális fellendülést és kínálatot jelképez.

Ház

Az álomban megjelenő ház majdnem mindig a lélekre utal, arra, hogy az álmodó mily módon "építi fel" az életét, valamint, hogy milyen a saját belső közérzete. A ház az álomban a biztonság szimbóluma és ezért jelképezi még a védelmet is.

(Pamela Ball: Álomfejtés)

SU-LA-CE: Reggeli beszélgetések Lin-csi apát kolostorában

Sári László fordítása

Lin-csi apát egy nap meglátogatta a szomszédságában álló kolostort. Az ottani apát büszkén mutatta neki, mennyi bambuszfáklyát gyártanak a szerzetesei.

- Szorgalmas, dolgos szerzeteseim vannak, Lin-csi, láthatod! Sokat dolgozunk, de sokat is keresünk. Annyi bambuszfáklyát adunk el a városban, hogy kolostorunk vagyona vetekszik Vang nagyúréval.

- Na és miért szorgoskodtok ilyen nagyon, apát uram? - kérdezte tőle Lin-csi.

- Munkánk hasznából munkásokat veszünk a faluból, és velük még több bambuszfáklyát gyártunk. Majd azt is eladjuk a városban.

- És a hasznából újabb fáklyákat gyártotok és újabb hasznot termeltek? - kérdezett újból Lin-csi.

- Igen. A haszonból újabb hasznot termelünk, abból megint újabbat, és így tovább - válaszolta az apát, majd szétrepesztette a büszkeség.

- Mondd, minek nektek ehhez a kolostor? - firtatta Lin-csi. - Nyugodtan kint maradhattatok volna a városban, ott is mindenki ilyesmivel van elfoglalva.

- Elárulom neked, Lin-csi. Már csak néhány év, s a miénk lesz az ország leggazdagabb kolostora. Ezután megint néhány év, és úgy élünk majd itt, mint palotájában a császár. És amikor gazdagok leszünk, már nem gyötörjük magunkat fárasztó munkával, csak magunkra figyelünk. Teát iszunk naphosszat, s a Tanításról beszélgetünk. Elmélkedünk, és hallgatjuk a kert madarainak énekét.
Boldog idők várnak ránk, barátom! Nekem elhiheted. Ezért gürcölünk.

- Mondd, apát! Mit csináltatok ti, mielőtt nekiláttatok pénzt keresni?

- Mielőtt nekiláttunk pénzt keresni - kezdte az apát -, bizony nagyon csendesen éltünk. Igaz, nem gyötörtük magunkat fárasztó munkával, csak magunkra figyeltünk. Teát ittunk naphosszat, s a Tanításról beszélgettünk. Elmélkedtünk, és hallgattuk a kert madarainak énekét. De akkor szegények voltunk, Lin-csi, nagyon szegények - sóhajtott az apát, s várta, hogy Lin-csi sajnálja őket.
De Lin-csi csak ennyit mondott.

- Feltaláltad a macskát, jó apát, amelyik se kint, se bent nem fog egeret! - s bár valóban őszintén szánta a csapdába esett apátot, dühösen elviharzott. Soha többé nem látogatta meg azt a kolostort.

SU-LA-CE:Reggeli beszélgetések Lin-csi apát kolostorában

Sári László fordítása

Lin-csi kolostorába egy nap látogató érkezett.

A falubeli legény egy kis emelőszerkezetet hozott magával, mely Huang tanácsos úr találmánya volt. A tanácsos úr azt üzente, gyártsanak a szerzetesek belőle, amennyit csak tudnak, jól megfizeti.
Majd eladja őket a városban, ahol kedvelik az efféléket.

- Nem gyártunk! - vágta rá az ajánlatra Lin-csi apát, még mielőtt a legény előadta volna mondókáját. - Miért nem? - kérdezte meghökkenve, majd elejtette a szerkezetet.

– Mire való ez a hülyeség? – bámulta undorral a szerkentyűt az apát, akiről a legényt kivéve mindenki tudta, utálja az efféle szerkezeteket. – Kiönti a teafőzőből a teát. Nagyon praktikus – állította róla az ifjú.

– Miért? Van, aki nem tudja maga kiönteni?

- Nem, olyan nincs.

- Akkor ez mire való?

- Kiönti a csészébe a teát - próbálkozott ismét a küldönc.

- Megemeli a teafőzőt, majd ez a kis rudacska itt megbillenti, s a tea kifolyik belőle. Nagyon praktikus - ismételte.

- Nem értem! - meresztgette a szemét továbbra is Lin-csi, s valóban nem értette, mi szükség van rá.

- Azt üzenem a tanácsos úrnak, hogy szerzeteseim nem vállalnak teafőző-emelő gyártást. Életerősek, okosak, ügyesek és szorgalmasak, nem bízhatok rájuk egy-ügyű, férfiatlan és értelmetlen munkát. Ezután is szívesen gyártunk mécsest, lampionokat, bambuszfáklyát és egyéb bambusztárgyakat, de teafőző-emelő szerkezet gyártása mihozzánk méltatlan.
Egyébiránt megvallom azt is, hogy mindenfajta gépezet létrehozását kétséges erőfeszítésnek tartom, ezért sem üdvözölhetem a tanácsos úr találmányát.

- Miért?! – ámult most megint a legény.

- Nem gyártunk gépeket! A munkát nekünk kell elvégezni. A teát ki kell önteni, a földet meg kell forgatni, a magot el kell vetni, az árpát le kell vágni. Falat kell rakni és tetőt, köpenyt varrni és lábbelit, aztán hordani és koptatni. Ez az élet. Az életet pedig élni kell, és nem gépekkel helyettesíteni! - válaszolt a legénynek szárazon Lin-csi apát, s kipen derítette őt a tanácsos úr szerkentyűjével együtt.